Bekövetkezett, amitől rettegtem. Anyukám elesett, és combnyaktörése van. Ezekben az órákban műtik.
Nem tudok hazamenni, bár nagyon fáradt vagyok. Bejöttem a nonstop netcaféba, mert kinn már hideg van, és délelőtt még nagyon könnyű öltözetben jöttem el....
Szeretnék mellette lenni, mikor magához tér.
Azért is írom le, mert olyan jól esne valakivel beszélni. Erről az egészről, a következményeiről, a rám váró feladatokró, amihez erőt kell gyűjtenem. Mivel senki sincs, marad ez a blog.
Jelenleg - mint életemben legtöbbször - itt állok egyedül, mint az ujjam, lelkileg meggyötörten, ellehetetlenedve.
A vér szerinti fiammal beszéltem, ő most távol van egy tanfolyamon, még 2 és fél hónapig.
A másik meg remélem, hogy már jól van.
Kívülről nem fog az aggodalom és a félelem látszani rajtam. Erősnek kell lennem, meg kell szerveznem mindent, el kell látnom majd az ápolását, és be kell valahogy szereznem a szükséges eszközöket, holmikat.
Nem tudom, mi jöhet még.......
Utolsó kommentek