Vagyunk két villámvert fa tűz-jele,
éjféli erdőn két világló máglya,
két meteor szikrázó fény-uszálya,
egy sorsharag kettős nyílvesszeje,
egy-igába tört lovak kényszere,
melyek futását egy-gyeplő cibálja,
vagyunk egy-gondolat kétívű szárnya,
egyetlenegy tekintet két szeme,
iker-árnyék, mely sírlapra vetül,
ókori szépség álmodik a márvány
sírkő alatt, nyugszik időtlenül,
titok, melyet két hangon hallani,
két szfinx vagyunk magányunk éjszakáján,
közös kereszt kettétárt karjai.
(V. I. Ivanov)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://roane.blog.hu/api/trackback/id/tr2737030
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek