Egy hónap múlva karácsony.
Talán egészen kicsi gyermekkoromat kivéve sohasem szerettem. Nekem túl erőltetett, túlságosan művi. Már ma is erről harsognak a reklámok, a boltokban már áll a fenyőfa. Amire a gyertyagyújtás ideje eljön, teljesen belefárad az ember.
A szeretet ünnepe. Sosem értettem, miért kell az ember legbensőbb érzésének meglétét ünnepelni. Az vagy van, vagy nincs.
Számomra a karácsony a munkám utáni nagy hajsza volt. Beszerzések, hogy minden meglegyen a szaloncukortól a csomagolópapíron keresztül az ételek nyersanyagáig, takarítás, három nap alatt meg sütés, főzés, mosogatás. A harmadik nap végén mindig hullafáradt voltam.
A fiamnak próbáltam emlékezetessé tenni, és néhányszor talán sikerült is. A közelmúltban beszélgettünk róla, és érdekes, de pontosan ugyanaz a vélekedése erről az ünnepről, mint nekem.
Persze voltak elképzeléseim, hogyan lehet kedvessé, bensőségessé, felejthetetlenné tenni ezt a három szabadnapot. Úgy, ahogyan anno megálmodtuk Vele. Ebből nekem az maradt, hogy minden évben felidézem ezt az álmot újra meg újra.
Utolsó kommentek