Az egyik legnagyobb igazság, amit valaha is olvastam. Van, aki érti, mert igazán szeretett. Van, aki nem érti, mert nem szeretett teljes lelkével sohasem. Van, aki azért érti, mert sohasem volt, akit úgy szeressen, ahogyan csak ő tudna. Van, aki azért, mert sohasem volt, aki őt szereti. Van, aki megtanul együtt élni ezzel a hiánnyal, és van, aki megpróbálja eltemetni magában.
Egy biztos: a szembesülés, a felismerés mindig késő, fájdalmas, és elkísér az utadon, míg csak élsz.
Akkor az idézet:
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem az emléke, a hiánya él bennünk!
(Müller Péter )
https://www.youtube.com/watch?v=07U_uKGfv48
Utolsó kommentek