Ott él éppen, ahova hull.
Nem gyökeredzik, csak lapul.
Nem mélyre tör, se a magasba,
csak kúszik, széjjel, laposodva.
Fagyos, hideg: - tél nem fagyasztja.
Száraz, aszott: - nyár nem aszalja.
Tavasszal, - neki nincs virága;
s ha ősz jön, - nincs szép hervadása.
Nem hervad, mert nem is virágzott;
s elégedett, mert sose vágyott.
Fényre nem tör, s nem tűnik árnyba.
Sugár nem száll, s por se hull rája.
Gyökértelen, - ezért nincs lombja.
Földje nem volt, - nem lesz égboltja.
(Váci Mihály:Moha)
Utolsó kommentek