Néma kiáltás
Minden nap egy perc az életből,
minden perc, mely örökre fáj.
Naponta kezdenél mindent előröl,
de erőd sincs arra, hogy kiabálj.
Kárba veszett gondolatok peremén,
rideg, esőáztatta köveken
tántorogsz némán, fehéren s feketén,
s csak eltompult ösztöneid követed.
Nem értesz semmit, de ostobán nézel,
az időd pereg, s az életed száll.
Perceid számolatlanul vesznek a sötétbe,
s életedre már csak a halál licitál.
(Tumpeck Gyuri)
Utolsó kommentek