Tükörcserepek

Sajnos anyu nem esett át a műtéten, csak ma. Előbb az eredményeinek kellett olyanoknak lenni, hogy elvégezhessék rajta.  Addig maradt a mozdulatlanság, a fájdalom, a teljes kiszolgáltatottság.
Napjában kétszer megyek hozzá, közte intézem, amit kell. Azt érzem, minden ellenem esküdött.
A jövő hét után jön a nyugdíja, és mivel nem tudtam rávenni, hogy csináljunk neki folyószámlát, majd kibekkelhetem a postást is. Kénytelen is leszek, mert abból tudom megvenni, ami kell a hazajövetele után.

Most nagyon kellene a "pár napra" kölcsönadott pénzecském egy kis része. Akit kisegítettem vele, nagyon jól tudja, hogy nem maradt semmim, és csak azt kértem, annyit juttasson vissza mielőbb, amiből minimálisan meg tudok élni. Azt is mondta, el sem hiszem, mennyire nyomasztja őt ez a tartozás.
Biztosan ezért tűnt el, ezért nem jelentkezik és ezért nem lehet elérni.

Biztosan ezért került a be nem tartott ígéretek közé az önként vállalt határidő, amit annak mondott, aki nálam sokkal többet segített rajta. Nem hiszem, hogy az ilyesmit el lehet felejtenie egy hiteles embernek. Ha él, nem hiszem, hogy ne lett volna annyi ideje és ereje, hogy csak azt jelezze: most nem megy a dolog. Ennyi lenne a minimum.

Én nem fogom keresni, mert nem tudom, mi van vele. Ha akar, majdcsak ad életjelt magáról.
A legutolsó, "nem vagyok jól" információ nem túl megnyugtató, de jól emlékszem arra, hogy akkor sem volt sok esetben "csúcsformában", amikor neki volt fontos a segítség, és akkor tudott szólni, és jönni azonnal.

Egyszer azt kérdezte tőlem: ugye, te hiszel bennem? Akkor azt mondtam, hogy igen, és ez most sem változott. Hiszek akkor is, ha ezért bárki bolondnak tart, és akkor is, ha rajtam kívül ezt senki nem tenné. Hiszek akkor is, ha őt ez legkevésbé sem érdekli, és akkor is, ha netán eszébe jutok, és csak jót mosolyog rajtam.
Hiszek akkor is, ha minden ellene szól. Mert ez az igazi és mély hit, amit csak nagyon kevesek iránt érez az ember. A viselkedésére ettől függetlenül se magyarázat, se mentség nincsen ha életben van, de érzem, hogy nincs baj, csak úgy tesz, mint aki elfelejtette az egészet azzal a (jelen esetben) két emberrel együtt, akik gondolkodás nélkül mellette álltak, amikor bajban volt.