Nem leszek hűtlen hozzád kedves naplóm, de nem fogok tudni feljárni ide. Egyrészt azért, mert a gépem kinyúvadt, másrészt időm se lesz bemenni netcaféba, legfeljebb hetente egyszer, ha anyut kiadja a klinika. A gépemen maradt illusztrációkat sem tudom már feltölteni ... A net előfizetését is le kell hogy mondjam, mert minden fillérre szükségem van. Nagyon sajnálom, mert van a gépemen pár olyan dolog, amit nagyon szerettem volna átküldeni valakinek, mert tudom, hogy igencsak örült volna neki. Bár ki tudja....
Még jó, hogy elég sok képet, zenét, verset feltettem előre, így azokat csak meg kell jelentetni.
Nagyon magam alatt vagyok anyukám miatt is, és úgy minden miatt. Azért is, mert az az ember, akit a fiamként szeretek, és aki tudta, hova kell fordulni, amikor bármi gondja volt, most a homokba dugja a fejét, és nem foglalkozik vele, mennyit aggódom érte, egy levélre sem méltat, hogy tudjam, él legalább...
Ennyire nem változhatott meg....nem létezik....mert ez már nem ő. Nem tudom mi történt, hogy ilyen érzéketlenné vált azok irányába, akik önzetlenül mellette állnak, és miért nem fogadja el a további, elsősorban a betegségeivel kapcsolatos segítséget. Az végképp nem fér a fejembe, hogy nem csak engem "felejtett el", hanem azt az orvost is, aki egészségileg támogatta, hogy a többiről ne is beszéljünk.
Persze lehet, hogy találkozott valakivel, és most úszik a boldogságban, hiszen mint mondta, akkor "minden róla szól". Vagy éppen nincs senkije, és ezért, a társtalanságtól fordult ki önmagából... a végén még ebbe fog belebetegedni szegénykém...
Ha így van, labilis egészséggel, zűrös élettel, lelki és testi magányban nagyon nehéz...
Remélem, nem az egészségével vannak olyan gondok, hogy a minden mindegy állapotába került.
Ha nem, vagy nem csak a boldogságban úszik, hanem az adósságban is, semmiképpen nem menti fel az alól, hogy életjelet adjon magáról.
Egyszer azt írta nekem, a számára legfontosabb három ember, akik sajnos már nem élnek, mindig vele van. Nem tudom, most hogy tudna a "szemükbe nézni", és nem hiszem, hogy édesapja és a nagyszülei nem forognak a sírjukban, ha látják onnan fentről őt....
Azt is tudom, hogy egyes pillanatokban a lelke legmélyén ő is érzi ezt, és fáj neki nagyon.
Utolsó kommentek