Megint online.
Nemrég azt írtam, nem tudom, mi jöhet még. Most éppen az következett, hogy az anyukámat 25-én a klinikán agyvérzés érte, a jobb oldala teljesen lebénult. Én vettem észre, amikor mentem látogatni. Azóta napi 12-16 órákat vagyok vele, mellette. Nem sokat segít rajta, de ha időnként kitisztul a tudata és megismer, legalább tudja, hogy nincsen egyedül. Eléggé kilátástalan a helyzet, de én reménykedem....
Haza kellene mennem, de éreztem, hogy be kell néznem ma a netre, és megint jó volt a megérzésem.
Még írok ezt-azt ide, bár nem mindet jelentetem meg, ahogy mostanában sűrűn előfordul. Akinek igazából szól úgysem kíváncsi rá, meg a mostani lelkiállapotomhoz sem illenek nagyon a régebben feltett dolgok.
Bízom benne, hogy egyszer majd megmutathatom mindet.
Utolsó kommentek