Így esténkint ha nézem a holdat,
Eszembe jut egy temető:
Nagy sziklák alatt pici sírok.
Az esthomály ha lopva jő,
A magasból a kőszáli sasok
Beleunva röptük meddő körébe,
Leestett szárnnyal, titkon, komoran
Pihenni szállnak a sírok kövére.
Így esténkint, ha nézem a holdat,
Eszembe jutnak mindazok,
Hajdan akikkel együtt néztem,
És akkor hallgatok.
Képzeletem, e kifáradt madár,
Messze sírok kövére ül,
S a lenn aluvók titkos álmát
virrasztja rendületlenül.
(Remenyik)
Utolsó kommentek