Igaz az, amit annak látunk és érzünk, hiszünk. Tehát végülis rajtunk múlik, mit tartunk igaznak, és mit nem.
Én nagyon sokáig igaznak akartam hinni azt is, ami nyilvánvalóan nem volt az. Ezt lehet butaságnak, önbecsapásnak is mondani.
De kiben, miben is hittem én annyira? Mindenek előtt talán abban, ami a számomra a legfontosabb. Abban, hogy önzetlenséggel, szeretettel, gondoskodással minden nehézség legyőzhető. Másként élni nem érdemes. Vagyis talán magamban hittem, és mindannak az erejében, amit részben átadtam, és még át szerettem volna adni annak, akinek szüksége van rá.
Hittem abban, hogy képes vagyok megcsinálni, van bennem elég erő, türelem és kitartás hozzá. Ezek meg is vannak, csak rájöttem, hogy egyetlen dolog hiányzik, az őszinte IGÉNY mindezekre.
Utolsó kommentek