Tükörcserepek

Ismét "élőben".

Anyukámat átszállították a Belklinikára, majd a Kórház krónikus belgyógyászati osztályára. Naponta kétszer megyek hozzá. Valamelyest tisztult a tudata, a kezét már tudja mozgatni. Annyit érzékel a körülötte lévő világból, hogy nem otthon van. Önállóan inni, enni nem tud, de az ágyon megfordulni sem. Szerencsére semmi fájdalmat nem érez, valószínűleg az agyvérzés a fájdalomközpontját is érintette. Amikor ma délelőtt eljöttünk tőle, sírt. Ez a legborzalmasabb. Talán ő is tudja, érzi......

Tegnap két látogatás között az apukám, a nagyszüleim és a bátyám sírjánál voltunk a fiammal. Sok mindenről beszélgettünk, és régen éreztem magamhoz ilyen közel. Elmondtam neki, hogy semmi pénzem nincs, amit mozgósítani lehetne ha bekövetkezne mamikánkkal az elkerülhetetlen, mert kölcsön adtam. A reakciója, a válasza jó értelemben meglepett, nem erre számítottam.

Este, anyutól hazafelé jövet még volt egy utam...gyertyát úsztatni a Tiszán....a gyertyán egy névvel.... Amikor ott álltam, és a kicsiny lángot a hatalmas víz sodorni kezdte, szinte a semmiből hatalmas villámlás kerekedett. Megértettem a jelzést, és pontosan tudom, hogy mit akart nekem mondani.

Otthon álomba sírtam magam. Napok óta szinte semmit nem alszom, most pótoltam valamelyest. Erőt kell gyűjtenem az előttem álló terhek elviseléséhez és leküzdéséhez, tudom jól, csak nagyon nehéz.

Most eljöttem a fiam holmiját kivasalni, és hihetetlen, de azt mondta, használjam nyugodtan a netet nála, ha ott vagyok és meg akarok nézni valamit, ha már nekem nincsen. Még az eddig féltve őrzött belépési jelszavát is megadta.

Számomra felfoghatatlanul hosszú hallgatás után jelzést kaptam FerifiAMtól is. Nagyon megrázó pár szó, ezer nyitott kérdéssel. Hatalmas aggódással,  kétségekkel, és őszinte segíteni akarással, ha elfogadja. Nagyon félek tőle, megint megy a saját feje után öntörvényűen. Azt tudnia, éreznie kell, hogy ha valaha beszélgetni szeretne valakivel nyíltan és őszintén, mindarról, ami benne van, arról az óriási érzelmi viharról, kétségbeesett rezignáltságról, megtalál mint ahogyan eddig is, és talán a hátam mögött álló élettapasztalattal, gondolkodással néhány őt aggasztó kérdést több oldalról körül tudnánk járni, mint ahogy tettük ezt már annyiszor.
Eddig mellette álltam a bajban, és ezután se lesz másképp.