...A bátrak akkor bátrak, ha félnek,
Hiszen a féltés maga a szeretet,
És aki már önmagát sem szereti,
bátor sem lehet, legföljebb merész:
Hűvösen számító, rideg józan ész,
Jeges, könyörtelen, és ezért gyáva,
Nem fél már semmit-senkit, hiszen
Szétdúlva vára, s hazátlanul él
Sivár lelke, ráfagyva az utolsó versre,
A szétszórt cserépszilánkra.
(Mészáros Ferenc)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://roane.blog.hu/api/trackback/id/tr21718780
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek