Amikor F-nek meséltem G-ról, azt mondta, hogy most általam üzent neki az az ember.
Az, hogy ezt érezte, annyit jelent, hogy mélyen megérintette, és megértette G. akkori gondolatait, élethelyzetét. Remélem, hogy nem felejti el soha azt az üzenetet, mert egy megingathatatlan, végtelenül önzetlen és határtalan realitásérzékkel megáldott embertől való. Remélem, azt is megértette, hogy G. bár a boldogságról lemondott, a harcot az élettel nem adta fel, csak a legeslegvégén, amikor már semmi életkilátása nem volt.
Még nagyon sokat tudnék neki mesélni. Életről, helyzetekről, belső konfliktusokról, megbocsátásról, megbékélésről, lemondásról, álmokról, melyek egyszer valakinek üzenetként szolgálhatnak.
Talán akkor, ha már én rég nem leszek, idős korában tovább tudja adni ezeket és a saját tapasztalatait egy nyitott elméjű és szívű fiatalnak, akinek a lelkében ezáltal egy picit mindannyian tovább élünk.
Szép álom, amely igazzá is válhat....
Utolsó kommentek