Tükörcserepek

Ismét s Csongrádin vagyok, várom a szerelőket, hogy elvigyék a kábeltelefon modemjét.

Nem hiszem, hogy meg kellene nyugodnom, vagy valaha is meg tudnék. Inkább mély rezignáltsággal élem meg, ami körülöttem történik. Ezek a történések, események általam nem befolyásolhatóak, normál esetben felháborítanának, elkeserítenének. Ma már csak tudomásul veszem őket.

Ez nem jelenti azt, hogy belülről nem mar, nem éget, ha a kórházban a magatehetetlen anyukám ujjáról lelopják a karikagyűrűjét, ha a fiam és barátnője feleslegesnek nyilvánít jó 50 kg marha,- őz-és vaddisznóhúst, és egyszerűen kidobja a mélyhűtőládából a megkérdezésem nélkül.... ha a fiAM megint nem hajlandó felvenni a telefont, hogy a saját fülemmel halljam, jól van-e, ha nem tartja meg a 6.-án éjjel adott szavát, és még annyit se mond, elnézést..... amikor jó egy hónapja nem érhető el a szerelő, aki levegőtleníteni tudná a radiátoraimat.... és folytathatnám.

Vannak viszont felismerések, a napnál világosabb dolgok, logikai bukfencek, értelmetlen mellébeszélések, csúsztatások - hogy szépen mondjam. Vannak kérdések, örökre megválaszolatlanul. Ezek embertelenül megsemmisítőek, ezektől a lélek megfagy és bezárkózik a legvastagabb páncélja mögé. Pedig milyen kevés kellene, hogy ne így legyen.....