Annyit ütik, szúrják, verik,
- daccá, gőggé keményedik
a szív fölé, pajzsul, a hit;
- szelíd szolgálat volt pedig.
Szomorú dac, kényszerű gőg,
- élni, megállni adj erőt!
Biztass, hitess vagy áltass engem,
hogy jól csináltam, amit tettem.
Emeld fejem magasra itt
a kétségek hada felett,
vond fénybe vad csikorgó útjaim,
amelyeken vacogva elmegyek
félelmeim sziklái közt,
öklömben védve a szívem,
mikor a fényben feltűnő
partok felé a hidat keresem.
Konok, magasra emelt fejjel
csak lépked keményen az ember
tovább. - Te vagy kirántott kardja,
mellyel a győzelmet akarja.
A kétkedéssel, váddal sértett
férfinek adsz megtartó vértet,
hogy közönyben gázolva állig,
tiszta tűzben égjen halálig.
Ahogy a túlsó partra átkel
magasba tartott fegyverekkel
a katona, hogy víztől óvja
töltényeit: - itt átlábolva
sekélyes locsogások szennyén, -
úgy segíts magasba emelni
hitem, hogy ne mocskolja semmi.
(Váci M.)
Utolsó kommentek