Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tûnt kéj kél.
Óh, múlni már õsz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
(P. Verlaine)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://roane.blog.hu/api/trackback/id/tr30741120
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek