Ástál már sírt, egyedül, az erdők között, valakinek, akit szerettél? Nem, persze. Hogyan is áshattál volna? Ne adja Isten, soha ne adja, hogy megtudd, mi az. Az ember kiméri: négy lépés hosszában, két lépés széltiben. Ennyi egy ember. Mindegy, hogy ki az, miféle ember. Öreg, fiatal. Kedves vagy gonosz. Mindegy az. Négy lépés hosszában, kettő széltiben. Ennyi marad az emberből, ha meghalt.
(W.A.:A funtineli boszorkány)
Én azt szeretném, hogy ennyi se maradjon. Mivégre a kézzel fogható emlékhely, amikor valaki úgyis csak addig marad fenn, míg van valaki, akinek a lelkében, a szívében van számára egy csöppnyi zug? Ha meg már életében sincs olyan, szánalmas színjáték az egész.
http://videa.hu/videok/zene/sandra-i-close-my-eyes-enek-klip-CqNnGFbJwCRcsGT7
Utolsó kommentek