Úgy tűnhet, hogy az utóbbi időben kevesebb szépséges verset teszek fel ide. Ez csak részben igaz, mert a "láthatatlan" bejegyzésekben ott lapulnak.
Ez nem jelenti azt, hogy nem gondolok rád drága Fiam minden nap. Csupán egy megérzés int némi visszafogottságra. Az az örök igazság, hogy a kevesebb sokszor több. Belőlem meg főleg.
Aztán meg olvasgatom .*. régi írásait, melyekkel kapcsolatban pontosan érzem, hogy:
Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek.
(Juhász Gyula)
Utolsó kommentek