Vivódás
Mint magányos farkas a kies hómezőn
hol szikrázó fényben csak a szél süvít
egómtól megfosztva ott állok egyedül
s lelkem a farkasokkal együtt nyüszit
Néha úgy érezem, félek önmagamtól
s magamban hordozom a pusztítást,
hidd el nekem, belül én többet sírok,
hisz csak jót akartam,és semmi mást.
(Tumpeck Gy.)
Idejét sem tudom megmondani, mikor történt meg velem, ami az éjjel: arra ébredtem, hogy sírok. Egyből te jutottál eszembe, és éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendben veled, F. Sajnos a szenvedéseidet, gondjaidat nincsen módom enyhíteni, és egy határon túl már ez sem segít, de azért tudd, hogy minden gondolatommal ott vagyok veled, drága jó Fiam.
Utolsó kommentek