Ajkunk, kedvünk szárad, tikkad,
langyos-hűvös szénaillat
homlokunkba lengedez:
kedvesünknek lelke ez.
Hova szemed odatéved:
vizes partok, puha rétek
hordják laza, szép haját,
fésűje egy fűzfa-ág.
Hegygerinc és szelíd hajlás
idézik a hátát, karját,
lepkeszárny és kék virág
őrzik lenge mosolyát.
Folyóvízben felhő foltja,
vagy tán az ég iker-holdja:
ha megfogod, elevez…
kedvesednek képe ez.
(Károlyi Amy)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://roane.blog.hu/api/trackback/id/tr87659400
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek