Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, míg éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tûnt kéj kél. Óh, múlni már õsz! hullni már eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél...(P. Verlaine)
Utolsó kommentek