Ne jöjj el sírva síromig,Nem fekszem itt, nem alszom itt.Ezer fúvó szélben lakom.Gyémánt vagyok fénylő havon.Érő kalászon nyári napfény.Szelíd esőcske őszi estén.Ott vagyok a reggeli csendben,A könnyed napi sietségben.Fejed fölött körző madár,Csillagfény sötét…
Szólj hozzá!
Esik. Esik. Megyek. Megyek. Mondják, akkor is így esett. A junius-végi eget megszállták őszi fellegek. A kis csapat. A gyászmenet. A néma, néma döbbenet. Barátok. Árva asszonyok. A nyári égen ősz zokog. És zokog és zörög nevem a koszorún: Jelen! Jelen! Nem láthattam holt…
Szólj hozzá!
„… mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággalmert a legárvább akinekmég halottai sincsenek…”(Kányádi Sándor)
Szólj hozzá!
Ismét "élőben".Anyukámat átszállították a Belklinikára, majd a Kórház krónikus belgyógyászati osztályára. Naponta kétszer megyek hozzá. Valamelyest tisztult a tudata, a kezét már tudja mozgatni. Annyit érzékel a körülötte lévő világból, hogy nem otthon van.…
Szólj hozzá!
Így esténkint ha nézem a holdat,Eszembe jut egy temető:Nagy sziklák alatt pici sírok.Az esthomály ha lopva jő,A magasból a kőszáli sasokBeleunva röptük meddő körébe,Leestett szárnnyal, titkon, komoranPihenni szállnak a sírok kövére.Így esténkint, ha nézem a holdat,Eszembe…
Utolsó kommentek