Tükörcserepek

Ma hivatalosan is beköszöntött az ősz....

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

(Wass Albert)

 Ajkunk, kedvünk szárad, tikkad,
langyos-hűvös szénaillat
homlokunkba lengedez:
kedvesünknek lelke ez.

Hova szemed odatéved:
vizes partok, puha rétek
hordják laza, szép haját,
fésűje egy fűzfa-ág.

Hegygerinc és szelíd hajlás
idézik a hátát, karját,
lepkeszárny és kék virág
őrzik lenge mosolyát.

Folyóvízben felhő foltja,
vagy tán az ég iker-holdja:
ha megfogod, elevez…
kedvesednek képe ez.
(Károlyi Amy)

https://www.youtube.com/watch?v=VlmYxZAgrGI

Bár vágyunk egy ideális társra, gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kapcsolat két emberről szól, és nekünk magunknak is ideális társsá kell válnunk a másik ember számára. Az élet minden területen tükörként működik, és kifelé azzal találkozunk, amit valójában magunkban hordunk.
...
Az univerzumban kifogástalanul működik a rezonancia és a megfelelés törvénye. Hasonló a hasonlót vonzza. Ha szebbet, jobbat, tökéletesebbet kívánsz, előbb magadnak kell lelkileg, szellemileg szebbé, jobbá, tökéletesebbé válnod.
/Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata/ 

https://www.youtube.com/watch?v=B62rSxpx6EI
 

Köröttem apró lángok égnek;
barátok tán vagy lidércfények,
megannyi rejtélyes ígéret,
mely biztonságot vagy pusztulást jelent.
Csak várok.
S lelkemben egyre hangosabban zúg a csend.
(Barnaky Miklós)

 https://www.youtube.com/watch?v=bJZussLzoHM&feature=related

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi)

A zárt ajtót sosem szabad betörni.
Vagy nem értem van, vagy a kulcsot kell megkeresni.
Hol nekem, hogy a másiknak.
Időbe kerül, meg fáradságba.
A nyitott ajtóra mindenki felel.
Az is, aki továbbmegy.
Azon az ajtón érdemes bemenni, amit akkor is nyitva hagynak, ha nem mentem be.
Ott igazi kincs van elrejtve nekem, akár megkeresem, akár nem.

(Ablonczy Ágnes)
 

Én bús utam, halál alléja,
Mióta futlak már lihegve.
Anyám keze hogy eleresztett
S betévedtem a rengetegbe. Hűs tisztások hűvös lugasa
Pihenőt ád minden bitangnak.
Gyümölcsös ágak messze intnek
S ha szaladok, velem szaladnak.Hol a kert, melyben énreám vár
Pihenő pázsit, tiszta hajlék;
Hol az asszonyom édes melle,
Ahol fáradtam meghálhatnék.Kóbor ebek bokámba marnak,
Elűz gazdám, a gazdag élet.
Én bús utam, halál alléja,
Csak látnám, látnám már a véged.

(Gyóni Géza)
 

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,
eljutunk az egyeneshez:

érdemes volt? érdemes lesz?
(Szabó Lőrinc: Élet)

https://www.youtube.com/watch?v=eCUKB-i2SMo&feature=related

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésbõl, árnyból és szinekbõl
újból és újból megteremtlek.

(Zelk Zoltán)

https://www.youtube.com/watch?v=13MQFCfCYdQ

Gyöngy volna, de inkább gyémántnak vélhető.
Nem gyémánt mégse: fénylőbb drágakő.
Fénylőbb és tisztább, s gyémántnál keményebb.
Mázsás pöröllyel sújts rá: belemélyed.
Méreg nem fogja. Tűzben meg nem ég.
Örök valami ez a kicsiség.
Örök? Mi örök a nagy ég alatt?
A gondolat.
(Gárdonyi)

Alkonyodik. Még föllobog,
kigyúl az őszi tájék
van-é tüz szebb és szomorúbb?
Mintha hegycsúcson állnék
avar-szín éveim fölött...
Ki tudja, hány év vár még?
Vendég vagyok, nem tudhatom,
mennyi lesz az ajándék.

Csak élni jó! S ha öregen?
úgy is csak veled járnék!
És ha fejem már reszketeg?
úgy is melleden hálnék!
Milyen akkor a szerelem?
nézd, az alkonyi tájék
issza a búcsu sugarát
s mily fénylő, mély parázs még!

Búcsuzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó... jó ismerős,
kitől el sose válnék
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék.
(Zelk Zoltán)

https://www.youtube.com/watch?v=7pA5UhNaYw0

Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhűl a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Tóth Árpád 

https://www.youtube.com/watch?v=AdQkc4xFdCU&feature=related

Egy régi Naplóban találtam ezt a csodaverset:

Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A cél!

(Robert Browning)

https://www.youtube.com/watch?v=vRP55mOdOpw

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz
mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.
(Simonyi Imre)

https://www.youtube.com/watch?v=yRkbENHLSuI
 

Az óriás nap képe elfér
Egy harmatcsöppben,hogyha tiszta.
Ágaskodó,hánykódó tenger
Egy sugarát nem adja vissza.

Tanulj az égi,szende gyöngyharmattól!
Csak egynek add át szerető szived.
Lehetsz egész világé, ámde abból
Egészen semmi sem lesz a tied.

(Vajda János)

https://www.youtube.com/watch?v=jy68VCARnFM

Mikor az ember a legmagányosabb,
ott van akkor is.
Együttérez, átkarol, körülölel...
Nem vigasztal,
nem törli le a könnyeket,
de mindíg figyel, mindent megért
és örökké szeret...
A barát sohasem felejt.
Éppen ez a csodálatos benne.

(Oscar Wilde)
 

https://www.youtube.com/watch?v=akCTt8AUF5U

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

(József Attila)

https://www.youtube.com/watch?v=N124ssomQEs&feature=related

 Az éjnek ismerője voltam én,
ki záporban megy el s hazaoson,
ha kialudt a végső utcafény.

Bámultam szomorú sikátoron.
Éji bakter mellett mentem tovább
sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.

Megálltam, némítva lépés zaját,
mikor kiáltás, hirtelen szűnő,
a háztetők felett fülembe szállt,

nem hívó, nem is búcsút üzenő;
s messzebb, nem-földi magasság terén
bolygó óra hirdette: az idő
se téves, se igaz, nem holt, s nem él.
Az éjnek ismerője voltam én.

(R.Frost)

https://www.youtube.com/watch?v=sCj5kx2FhLY

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

(Ady Endre: Az élet) 

 https://www.youtube.com/watch?v=irp8CNj9qBI&feature=related

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszel te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

(Christina Georgina Rossetti: Emlékezz)

Ez a vers is pontosan erre a napra datálva volt egy Naplóban ...

Az emlékek...25 éve ezen a napon mondtam le végleg a boldog életről egy élhetőnek vélt élet reményében.

„A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...”

(Seneca)
 

https://www.youtube.com/watch?v=dvgZkm1xWPE&feature=user

Üres világban merre menjek?

Kialudtak a csillagok.

Hervadt virág utolsó szerelmem.

Otthon csak magamban vagyok.

(Mészáros Ferenc)

https://www.youtube.com/watch?v=pYrC8GQvqAQ&feature=related

Egyszer majd minden seb beforr...

Előbb-utóbb.Valamikor.

A sebek sorsa ez.Beteg,

ki féltve őrzi bánatát,

és úgy emészti fel magát,

mint szú a tölgyet rágja át.

A sebek végül mind beforrnak,

talán még ma,talán holnap.

Sebek nélkül könnyebb lehet

elviselni az életet.

(K. K.)

https://www.youtube.com/watch?v=GmVK0p6NGrU&feature=related

Merengő szemem, ki látóvá teszed,
ki elindítasz utamon, hogy járjak,
ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,
hogy minden embert magamhoz öleljek:
tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
ha látó szemmel nézem odakint,
nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,
ismersz-e minden tüskét és követ,
mely megsebez és gátat vet nekem?

Fáradt bimbóját halovány tavasznak
hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,
pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,
de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
Nem Júdás lesz-e, akit szivemre zárok?

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
tudod-e mit teszel velem? 
 (B.Radó Lili)

megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát

cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az eszetlen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel

megszólal a kimondhatatlan
de csak a szívedben.
( Weöres Sándor:A beszélő forrás)

Édes, van úgy, hogy én vagyok a bölcsebb
És te vagy a bátrabb.
S megkínozol, hogy most elmégy örökre
S míg tűzöd a kalapod s kötöd a fátylad,
Szivarom füstjén a szó incselkedőn feléd karikázik:
- Esőre áll, megázik.

Meg van úgy, édes, hogy te vagy a bölcsebb
S én vagyok a bátrabb.
S gyötörlek, hogy most elmegyek örökre,
Bot, keztyű, felöltő... s többé sose látlak.
S kacér kis topánka-szavak topognak utánam a lépcsőn:
- De nem jön ugy-e későn?

Óh ha egyszer egyszerre lennénk bölcsek!
Vagy egyszerre bátrak!
S mennénk örökre... s felhajtanánk egy cseppig...
S karom lankadna: repülj, most elbocsátlak...
S táncolva tüzes karikákon ő jönne a lépcsőn értünk:
- Kip, kop... szerettünk, éltünk.

( Gellért Oszkár: Szerelem)

Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint útszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

( Várnai Zseni: Most este van)

Hozzád,Neked,teérted
Szólok én most:
Érzem,hogy Téged még a tűz hevít.
Ha esdve mondanám ugyan mit ér az?
A szép szó is elszáll - ezért leírom -
Az írás,ha sokszor olvasod,segít.
Ne hívd a jövőt - mely mindenki sorsa
És hívja,várja gyermek,férfi,nő.
Szépre álmodják! S az máris itt van,
És nem veszik észre,hogy múlik az idő.
Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket,minden csodaszép.
Az ébredéskor mienk a valóság,
S amire vágytunk - szappanbuborék.
Míg él az ember - a vágy is benne él.
Előbb vulkán,majd szunnyadó parázs.
De a vágyat csak megálmodhatod.
Igaz sose lesz,mert nincs olyan varázs.
Az élet szép,az élet gyönyörű,
De szebbre,jobbra álmodni ne merd -
Arra nincs és nem is lesz semmi ok!
Mert jobb a valóság,amit átélsz!
Ne álmodj kedves,mert fájni fog.
Maradj az élet kegyetlen tengerén!
Abba higgy és ott kitartóan evezz:
Aki az álmok taván hajózik,
Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.

Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek,érzed és tudod,
De örökségül még egy jótanács:
Ne álmodj kedves,az ébredés fájni fog.

( Jánosi Árpád)

https://www.youtube.com/watch?v=GUKRBeG-sGQ&feature=related

Talpon állva kell kibírnom.
Ezt mérte rám a Sors.
Beteg a lelkem, és értelmem
nem fogadja be ezt a gyors
változást, hogy ugyanúgy éljek,
erősen, vidáman, tettre kész.
Háborog az elme és megkattan az ész.
Csak tudnám, csak érteném, hogy mégis...
miért, miért?
 (Jószai M.)

https://www.youtube.com/watch?v=e2Ma4BvMUwU

Pilinszky János:
Az odaadó szeretetről...

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni.
Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját..
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatártól szólhat a költemény.

A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptathatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.
 

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban. 
 

                                                                   (Ágai Ágnes)

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=N0BdBOqcIhQ&feature=related

Az apró örömök olyanok, mint az útszéli kis virágok; csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket.