Tükörcserepek

Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik,az mindent elszalaszt,amiért útra kelt.

Ezt egyszer majd Te is megérted, Fiam....

https://www.youtube.com/watch?v=CyLaBbFextI

F-nek:

Naponta jönnek rossz jelek
barbár és szelíd figyelmeztetések
hogy nem vagyunk halhatatlanok -
mindegyikünk vénen s akár fiatalon
már a végső szörny torkában ragyog

és senki sem akad fönn a rostán
hiába veszteget s cselez jól életében
kímélve magát persze így-úgy boldogul -
de siker és kudarc minden résztvevője
végül egyetlen intésre lehull

le bizony le a rosta szörny-likán
lebocsátja valami sodrott sors-lián
a sosem képzelt irdatlan mélybe -
ne félj de tűnődj ezen naponta már
mikor még fönt járkálsz a fényben.

(Nagy Gáspár: Naponta jönnek, naponta már)

 https://www.youtube.com/watch?v=-aNHB0k1uic

Az idegrendszer nem kitalált mese, hanem szerves része a fizikai testnek.
A lélek azonban igazában a kozmosz lakója, a testben csak úgy ül, mint fog a szájban.
A rajta elkövetett erőszak egy bizonyos ponton túl visszaüt.

(Borisz Paszternak)

 Nyugtalan vagyok megint...de már le se írom.

 

Be jó lenne, ha búcsútlan egyszer
álomba dúdolna az alkonyat,
s szívem, az árva, lassan megállna,
mint ahogy nyílt pályán megáll a vonat.

(B. Radó Lili:Alkonyi sóhaj)

 

 

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...

Egy furcsa hang
idegen dalra gyújt szivemben,
s vágyról dalol, amely nem az enyém.

Mondják: ősök, kik kora sírba mentek,
erükben ifjú vérrel,
vérükben roppant szenvedéllyel
s lobogó nappal szenvedélyeikben,
jönnek,
el-eljönnek tovább folytatni bennünk
a kettéroppant életet...

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...

Ki tudja, lelkem, ezredév után
kiben fogod te is dalolni egykor
édes húrján a csendnek,
éj hárfáján - a szívbe fúlt vágy
s a kettétört élet-remény dalát?... Ki tudja?...
(Lucian Blaga: Csend)

https://www.youtube.com/watch?v=HKzjT-kgXtY

 

Fel kell mérni, hogy mi számít egy emberi életben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed fel magadnak, megvan a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod, meg is teszed? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Honnan származik a félelem? A bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat? ... Márpedig az akaratnak szabadnak kell lenni. Az út viszont eleve elrendelt. Van másik választás. és mégsincs másik. Így a két tétel egyszerre. Mert amit választhatsz, az számodra az egyetlen lehetséges. Sors, karma, Isten. Amiben hiszel.

(Tisza Kata:Magyar pszicho -részlet)

 

Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.

Hetenként többször.

A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.

Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.

...Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig...

(Dsida)

Néma kiáltás



Minden nap egy perc az életből,
minden perc, mely örökre fáj.
Naponta kezdenél mindent előröl,
de erőd sincs arra, hogy kiabálj.

Kárba veszett gondolatok peremén,
rideg, esőáztatta köveken
tántorogsz némán, fehéren s feketén,
s csak eltompult ösztöneid követed.

Nem értesz semmit, de ostobán nézel,
az időd pereg, s az életed száll.
Perceid számolatlanul vesznek a sötétbe,
s életedre már csak a halál licitál.

(Tumpeck Gyuri)

 

Ott él éppen, ahova hull.
Nem gyökeredzik, csak lapul.

Nem mélyre tör, se a magasba,
csak kúszik, széjjel, laposodva.

Fagyos, hideg: - tél nem fagyasztja.
Száraz, aszott: - nyár nem aszalja.

Tavasszal, - neki nincs virága;
s ha ősz jön, - nincs szép hervadása.

Nem hervad, mert nem is virágzott;
s elégedett, mert sose vágyott.

Fényre nem tör, s nem tűnik árnyba.
Sugár nem száll, s por se hull rája.

Gyökértelen, - ezért nincs lombja.
Földje nem volt, - nem lesz égboltja.

(Váci Mihály:Moha)

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.

Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.

Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.

(Juhász Gyula:Szavak)

https://www.youtube.com/watch?v=WYFoTP2H2qU

 

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Az ember csak a hasonlóra, a vele " egy húron pendülőre" rezeg.Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással és a reménytelen keserűséggel.
Élni nehéz.Ma különösen az.De senki sincs kötelezve arra, hogy ebbe a nehézségbe érzelmileg és gondolatilag belesüppedjen, hogy elvágva magát saját távlataitól, önfényétől és derűjétől, részt vegyen egy olyan szánalmas körtáncban, ahol a jutalmat csakis a pénz és a karrier jelenti.Ez az adás ma zavaros és sötét.A mocsok, az önzés, a becstelenség, a brutalitás és a képmutatás szintjén rezeg.De nemcsak ez az egy adó működik!Vannak más adók is, amelyek mélyebbről és magasabbról, egy tágabb életkörből, s főként a jövőd irányából sugároznak feléd: ha nem hangolódsz rájuk, önmagad foglyává válsz.

Müller Péter

Tegnap nagyon érdekes napom volt. Vásárlás közben összetalálkoztam a férjemmel. Két éve nem láttam. Furcsa helyzet az ilyen.

Pár hónapja talán egy köszönés, és elmentem volna mellette. Most nem tettem meg, láttam valamit a tekintetében. Néhány sablonos semmitmondó kérdés után megéreztem, hogy van amit nagyon szeretne kibeszélni.

Amikor meghívott ebédelni, már teljesen biztos voltam benne, hiszen ilyesmire emlékeim szerint sosem került sor az elmúlt 25 évben.

Dőlt belőle a szó. Sok gond, kevés öröm a része neki is. Konkrét ügyekben kérte ki a véleményemet, mint régen. Lehet, ez hiányzik neki? A folyamatos támogatás, az elképzelések, döntések elemző megvitatása valakivel, akiben feltétel nélkül megbízik?

Amikor késő délután elváltunk, boldognak láttam. Én meg olyan hihetetlennek tartottam, hogy 20 évig éltem mellette. De legalább volt egy jóbarátom.

a test csak a csónak
a lélek az utas
(Kovács Á.)

 

Úgy tűnhet, hogy az utóbbi időben kevesebb szépséges verset teszek fel ide. Ez csak részben igaz, mert a "láthatatlan" bejegyzésekben ott lapulnak.

Ez nem jelenti azt, hogy nem gondolok rád drága Fiam minden nap. Csupán egy megérzés int némi visszafogottságra. Az az örök igazság, hogy a kevesebb sokszor több. Belőlem meg főleg.

 Aztán meg olvasgatom .*. régi írásait, melyekkel kapcsolatban pontosan érzem, hogy:

Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.

Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek.

(Juhász Gyula)

Egy szülő élete folyamán nagyon sok nehézséggel szembesül. A gyermeke iránti odaadó és feltétel nélküli szeretet helyes értelmezésével is. Hogy a bennünk lévő érzés ne váljék számára terhessé, és tudjuk elengedni is, ha arra van szüksége, de álljunk mellette, ha kell. Ez a legnehezebb, de ettől ugyanúgy szeretjük, és aggódunk érte. Legfeljebb nem mondjuk ki olyan sokszor.

Törékeny kapcsolat esetén nagy dilemma, hogyan, s miképpen hozzuk a tudomására, ha világosan látjuk, hogy az az út, amin jár, semmi jót nem ígér. Szerintem megfelelő időben és módon meg kell mondani a negatívumot is, a döntés úgyis az ő kezében van.

A fiam, a vér szerinti abbahagyta az aktív sportot, és azóta szemmel látható súlygyarapodásba kezdett. Sajnos az én alkatomat örökölte, és én is megtapasztaltam, hova vezet a sok éven át tartó mozgásszegény életmód.

Nem tudom elhinni, őt nem zavarja, hogy lassacskán kezdi egy ámbráscet formáját ölteni. Nem tudom elfogadni, hogy 24 évesen a lustasága, önmaga iránti közömbös igénytelensége nagyobb, mint az egészséges hiúsága. Ebben a korban még senki nem gondol az elhízás szövődményeire, következményeire. Ha nem is súlyos kísérőbetegségek alakulnak ki, idővel az életminőség mindenképpen romlik. Most még minden rendben nála, de ha a folyamatot nem állítja meg, az egészsége szenvedi meg. Ha már ő a homokba dugja a fejét, fel kell vállalnom ezt a nehéz feladatot is.

Egy ideje nagyon finoman, és érintőlegesen szóba hoztam ezt a kérdést. A reakciója durva volt, és elutasító, ahogyan számítottam rá.

Pár napja édesanyám elkottyantotta, hogy a fiam kora reggelente futni jár.

Elmosolyodtam. Talán sikerült felébresztenem benne a régi önmaga emlékképét.

Jóanyámnak ma van a születésnapja. Persze fel fogom köszönteni, és már régóta foglalkoztat, miképpen tudnám neki nagyon örömtelivé és bennsőségessé tenni? Egy olyan embernek, akinek évek óta egy szoba jelenti a mikro-, és egy lakás a makrovilágot, elég nehéz valami olyan meglepetést okozni, amivel talán kimozdíthatnám ebből a kényszerű kalitkából.

Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez sikerüljön.

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
tesz-vesz szaporán.

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat,
a sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss, meleg tej csobog.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
(Fecske Csaba: A nagymamánál)

Sok mindenre rádöbben az ember. Legtöbbször elkésve.
Arra például, hogy bele lehet betegedni a szeretetbe. A hiányába, és a többletébe is. Ha nem kapod meg, vagy nincs kinek adnod. Ha túlcsordul benned, de nincs megfeleő alany, aki képes lenne mindezt befogadni. Pszichés és szomatikus gondok egyaránt jelentkezhetnek. Vagy a kettő, egymással karöltve.

https://www.youtube.com/watch?v=QLGDXjw6iws

Szeretni nagyon sokféleképpen lehet.
*.* egyszer rég azt mondta, én SZÉPEN akarlak szeretni. Fiatalon fel sem fogtam, mit is jelent amit mondott.
Ennyi év távlatából értettem csak meg. Amikor már csak egy lehetőségem maradt, hogy SZÉPEN emlékezzek rá.

"De hát a szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."

(P. Coelho: A portobellói boszorkány)

 

https://www.youtube.com/watch?v=aGvvC7AM0LM

 

 

 

Felhőbe törli
keskeny arcát a hold ma.
Velem zokogott.
(Szabolcsi E.)

https://www.youtube.com/watch?v=xbYWkegobTU

 

...Nekem baj az, ami bajom van.
Engem ront csak meg, ami bánt -
Mi lesz velem? Magam se bánom,
Hát te se bánd.

(Ignotus)

https://www.youtube.com/watch?v=w2WURHY3D4A&feature=related

 

Én már tudom: Csak azt nem vesztem el,
Amiről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.

(Remenyik)

https://www.youtube.com/watch?v=8M9b_gQ3SsI&feature=related

 

Nevető rózsák hiába rejtik,
Ha fájás rezdül a szempillákon;
Gondatlan a szó hiába pereg,
Ha megvonaglik a szájszögelet,
Ha fájás rezdül a szempillákon:
Szomorú szemmel én azt meglátom.

Nevető rózsák csak nyíljanak ki!
Tettető víg szók folyjanak szépen!
Hideg sebnézők sohase lássák
Szivenütöttek bús vonaglását.
Tettető víg szók folyjanak szépen:
Szomorú szemmel én azt megértem.

Én, jaj, megértem. Tüskesövénnyel
Zúzmarás szívek erdeje átfon.
És sohasem jő, aki feloldoz.
Szívemnek dárdát szegez a zsoldos.
Zúzmarás szívek erdeje átfon...
Szomorú szívvel én megbocsátom.

Jertek azért, kik fáradtak vagytok.
Sírása enyhít mindig a dalnak.
Tüskefa keserű fája a hárfám -
Én sok könnytlen kínlódó árvám.
Sirása enyhít mindig a dalnak -
Szomorú szemmel én vigasztallak.

(Gyóni Géza:Szomorú szemmel)

https://www.youtube.com/watch?v=XU0v2_PcPbk&feature=related

 

Igen, bizony itt is állt valami szépséges. Most azonban csak ürességet talál a hűséges, vagy csupán kiváncsi látogató. Pont azt, ami bennem van.

Ma kristálytisztán működtek a megérző-receptoraim....és már meg sem lepődöm, hogy csak mélységes bánatot okozott ez nekem.

Aztán betegeskedő gépem akaratából néhány számomra fontos írás köddé vált. Talán így kellett lennie, mindenesetre nagyon kifosztottnak érzem magam.

Nem tudom, lesz-e lehetőségem végig csinálni azt, amit terveztem, amikor elkezdtem itt blogolni. Egy bizonyos januári napig erőt adni valakinek a versek erejével, és gondolatban elhárítani az útjából mindent, ami gonosz és kárára lehet.

Ha egyszer csak nem írok "csillagos" bejegyzést, ami az adott időpontban datálódott, először a technika ördögére lehet gyanakodni, s csak utána arra, hogy én is beadtam a kulcsot.

Hiányozni úgysem fogok senkinek. Legfeljebb a bennem maradt szép sorok.....

Ástál már sírt, egyedül, az erdők között, valakinek, akit szerettél? Nem, persze. Hogyan is áshattál volna? Ne adja Isten, soha ne adja, hogy megtudd, mi az. Az ember kiméri: négy lépés hosszában, két lépés széltiben. Ennyi egy ember. Mindegy, hogy ki az, miféle ember. Öreg, fiatal. Kedves vagy gonosz. Mindegy az. Négy lépés hosszában, kettő széltiben. Ennyi marad az emberből, ha meghalt.

(W.A.:A funtineli boszorkány)

Én azt szeretném, hogy ennyi se maradjon. Mivégre a kézzel fogható emlékhely, amikor valaki úgyis csak addig marad fenn, míg van valaki, akinek a lelkében, a szívében van számára egy csöppnyi zug? Ha meg már életében sincs olyan, szánalmas színjáték az egész.

http://videa.hu/videok/zene/sandra-i-close-my-eyes-enek-klip-CqNnGFbJwCRcsGT7

 

a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.

<V.Zs>

Ebből a gyöngyszemből csak ezt a két sort voltam képes betenni ide. Az egész vers túlságosan "ütős", ahogy te mondanád, F. Itt lapul az előző bejegyzésben, ha szeretnéd, megnézheted bármikor, csak jelezd.

Eszembe jutott, hogy .*. egyszer azt magyarázta nekem: Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében. Akkor még csak a tudása kápráztatott el, ma már értem a mondanivalóját is.

A tudás igazi hatalom, és fegyver, ha a jók kezében van. Olyanokéban, akik a kincseket nem szétszórják, hanem összegyűjtik a lelkükben, és önmagukat, s a hozzájuk hasonlatosakat építgetik belőle.

https://www.youtube.com/watch?v=_ik3fxLcLHk&feature=related

:)

Felnőttünk már, örök magányosok,
Céltalan vándorai csak a térnek.

Mi hasznunk ennyi és megannyi képből?
S mégis sokat mond, ki azt mondja: "Este."

Szavából mélység és gyász úgy csorog,
Mint sűrű méz az öblös sejtű lépből.

(Hugo von Hoffmannsthal)

Jó éjt, drága jó olvasóm:)

https://www.youtube.com/watch?v=CEtwju7oG1k

 

Reggel óta egy dal jár a fejemben. Hihetetlen, mennyire képes meghatározni és befolyásolni életkedvet, hangulatot, tettrekészséget. Az emlékek meg egyre csak jönnek elő a régmúltból. Most azt sem bánom.

 

https://www.youtube.com/watch?v=cOU-0-tx2Dg

 

Már egy ideje foglalkoztat, mivel tudnék úgy igazán meglepni valakit. Olyan dologgal, aminek biztosan örülne, aminek pontosan értené a jelentését, sőt a jelentőségét is. Pénzen megvásárolható tárgy szóba se kerülhet, kizárólag lelki értéke lehet.

Az éjjel egyszer csak felébredtem, felültem az ágyban, és világosan tudtam, mi lehet ez az ajándék. Azonnal régen nem érzett nyugalom és béke szállt meg. Még boldognak is éreztem magam, hogy megvan az ötlet, mostmár csak a kivitelezésén kell dolgoznom. Van rá idő, hiszen nem most szeretném átadni. Máris türelmetlenséget érzek, mert szeretném magamnál tudni azt a valamit, megnézegetni, megsímogatni naponta, és elképzelni, miként reagál majd rá aki kapni fogja tőlem.

Ritkán fordul velem elő, de most úgy felhúzott jóanyám, hogy talán még ketyegtem is. Persze neki nem mutathattam, csak eljöttem tőle, amint lehetett.

Hazafelé átsétáltam egy frissen betonozott járdaszakaszon. Mára hibernálni kellene engem:)

Vagy, mint ahogyan olyan sokszor mondta nekem valaki: fel kellene eleveníteni a boszorkányégetés ősi, nemes hagyományát:)

Tőlem már csak ennyi futja: wááá.....mindegy az, víz vagy tűz, csak kivonni a forgalomból....:)

 

...mert perzselt szárnnyal szállni nem lehet,

csak itt hagyni egy semmi életet.

 

Most először fordult velem elő, hogy nem az jelenik meg itt, amit előzőleg terveztem.  Kitöröltem, mert valami kérés féle volt, a magam számára. Nem tudtam volna itt látni, hiszen már régen nincsenek megvalósítható álmaim, ábrándokra meg végképp nincs szükségem. Az álmodozások kora is lejárt, majd' 25 éve.....

https://www.youtube.com/watch?v=MEskpfHOTAk

 

 

Tegnap nagyon változatos napom volt. Régi ismerősöm hazajött, és az unszolására elmentem,  részese lehettem a 79. Ünnepi könyvhét megnyitójának. A kiadók igazán remekeltek az idén, a felhozatal csodálatos. A.S. bemutatott Harkai Vass Évának, akinek most jelent meg verseskötete Mi volt szép C-ben? címmel. A körülményekhez képest elég sokat beszélgettünk, és azonnal megéreztem, nem mindennapi ember, a zsigerei is irodalommal vannak átitatva. Felajánlotta nagyon kedvesen, hogy majd még összeülünk nyugodtabb körülmények között is, hiszen nem is élünk nagyon távol egymástól, az a határ meg nem sokat számít....

Amikor hazaértem, ömlött az eső, zokogott az ég. Nagyon passzolt a hangulatomhoz. Legnagyobb megdöbbenésemre várt a fiam. Mielőtt azonban ellágyulhattam volna, hogy mégis gondol rám,  kiderült a valódi ok...

Az eső azóta is ömlik, megállíthatatlanul. A fejemben pedig egy Bródy dal és egy régesrégi emlék dobol.

Több éve már, hogy elvesztettelek
nyár vége volt, nehéz eső esett
azt hittem akkor, hogy elfelejthető,
amint hull, egyre hull az eső. 

És jött a nyár, a hosszú tél után
virágok nyíltak minden rózsafán
a szívem könnyű volt, de elszállt az idő
s újra hullt, egyre hullt az eső.

Mint régi kép, ha véletlen előkerül
emléked újra rámtalált kegyetlenül
a sápadt fényben láttam égő arcodat
s megint úgy éreztem, a szívem megszakad.

Mert nincsen baj, ha napsugár hevít
a csillaghullás el nem kedvetlenít
de mindig rágördül a szívemre a kő,
mikor hull, egyre hull az eső.

Nem számít már akármilyen a tél
s a szél, ha fúj, oly mindegy, honnan ér
de átkozottul nyomasztott az idő
mikor hull, egyre hull az eső.

 

https://www.youtube.com/watch?v=xMujjMfWf9U&NR=1