Tükörcserepek

Nem az első szóban ismerszik meg egy ember, hanem az utolsóban...vagy a némaságban.(G.) 

Ajánlanám minden álmodozó fiatal figyelmébe. Márai írta ezt is,a Füveskönyv írója, akinél jobban kevesen ismerik az emberi természetet, az emberi kapcsolatok lényegét és mozgatóit.A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként mint reménytelen harcot, melyet a…

Az alábbi gondolatokat régebben fogalmaztam meg, és az azóta történtek ellenére változtatás nélkül jelentetem meg, mert továbbra is igaznak érzem, és reménykedem, hogy valóra válik amit kívánok neki.El sem hiszi az én "tékozló" fiam, hogy mennyire szeretném, mennyire…

Egyszerre minden oly természetes,megbénító, ujjongó félelem,Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,Vár. Megmozdul. nem, nincs ott semmi sem.Szégyenkezik. Elindul hirtelen.A szél megint hűlő szívébe fúj.Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.…

Egy erős szellem terjesztette szétA hegyek fölött nagy, fehér kezét.Tekintetének fénye rám mered,De én nem félek: nem bánt engemet.Fekete mélyben bukkantam reája.Magas csúcsokra csalogat ruhája.Mély álmaimból gyakran keltem én.Játszom az élet s halál ösvenyén.S órákon át,…

...A bátrak akkor bátrak, ha félnek, Hiszen a féltés maga a szeretet,És aki már önmagát sem szereti,bátor sem lehet, legföljebb merész:Hűvösen számító, rideg józan ész,Jeges, könyörtelen, és ezért gyáva,Nem fél már semmit-senkit, hiszenSzétdúlva vára, s hazátlanul…

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon…

Ha már nincs értelme,a percek is lázadnak,mosolyhoz sincs kedvea túl fáradt arcnak.Esdeklő pillantáskér hiába irgalmat,s tétova kézfogáslevegőben marad...félúton megáll,mert rádöbben a lélek,hogy már a kérő szó isbezárt szívhez téved...itt már nem játszika szánó…

Vagyunk két villámvert fa tűz-jele, éjféli erdőn két világló máglya, két meteor szikrázó fény-uszálya, egy sorsharag kettős nyílvesszeje, egy-igába tört lovak kényszere, melyek futását egy-gyeplő cibálja, vagyunk egy-gondolat kétívű szárnya, egyetlenegy tekintet két…

Egyszer azt ígértem, írok az "igaziról".Kit is vélünk annak? Akivel teljes testi-lelki harmóniában éljük le az életünket, aki nélkül az életet üresnek és értelmetlennek látjuk, aki nélkül elveszettnek érezzük magunkat, akivel szavak nélkül is értjük, érezzük…

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív./Ch. Dupoint/ 

Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszelEgy kis melegség kéne még a gyorsan tűnő nyári fényből, a lelkem borzadva fél a közelgő tél zord hidegétől. Egy kis gyöngédség kéne még, felvidító, igazi jóság, hiszen élni kell akkor is, ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság. Egy kis…

Ha szeretlek, akkor hazugság,Amit igaznak hittem én.Hazugság a sírás, a bánatS az összetörtnek hitt remény.Hazugság akkor minden, minden,Egy átálmodott kárhozat,Amely még szebbé fogja tenniAz eljövendő álmokat.Ha szeretlek, akkor vergődveA halált nem hívom soha,Eltűröm még a…

Minden nap egy másikat várok, Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal. Szebben süt a Nap, az emberek jobbak, S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal. Minden nap egy másikat várok, Okos napot, hol nincsen már talány. Minden a helyén van, az ember ügyes, S boldogulhat végre valahány. Minden…

Kacagni nehéz, sírni könnyebb:Mikor én nagyokat kacagok,Dermedten menekülnekSzívembe vissza a könnyek.  Víz-könnyekkel gyászolnak mások,Az én könnyeim már szárazok,Bolond és furcsa könnyek:Vad, nyugtalan kacagások.  Úgy cseng, mint egy babonás emlék,Riadozón ez a…

Ne jöjj el sírva síromig,Nem fekszem itt, nem alszom itt.Ezer fúvó szélben lakom.Gyémánt vagyok fénylő havon.Érő kalászon nyári napfény.Szelíd esőcske őszi estén.Ott vagyok a reggeli csendben,A könnyed napi sietségben.Fejed fölött körző madár,Csillagfény sötét…

Esik. Esik. Megyek. Megyek. Mondják, akkor is így esett. A junius-végi eget megszállták őszi fellegek. A kis csapat. A gyászmenet. A néma, néma döbbenet. Barátok. Árva asszonyok. A nyári égen ősz zokog. És zokog és zörög nevem a koszorún: Jelen! Jelen! Nem láthattam holt…

„… mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággalmert a legárvább akinekmég halottai sincsenek…”(Kányádi Sándor) 

Ismét "élőben".Anyukámat átszállították a Belklinikára, majd a Kórház krónikus belgyógyászati osztályára. Naponta kétszer megyek hozzá. Valamelyest tisztult a tudata, a kezét már tudja mozgatni. Annyit érzékel a körülötte lévő világból, hogy nem otthon van.…

Így esténkint ha nézem a holdat,Eszembe jut egy temető:Nagy sziklák alatt pici sírok.Az esthomály ha lopva jő,A magasból a kőszáli sasokBeleunva röptük meddő körébe,Leestett szárnnyal, titkon, komoranPihenni szállnak a sírok kövére.Így esténkint, ha nézem a holdat,Eszembe…

Nincs időnk. Nincs történetünk.S mi nincs, az múlhatatlan.Nem ismerünk erényt, se bűntaz Örök Pillanatban.(Fodor Ákos)

Apukámnak és Neki, akik már az angyalok közül vigyáznak rám. 

Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek; Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csendesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.(Juhász Gyula)  http://www.youtube.com/watch?v=df-eLzao63I